De ki fogja megnézni?



Jellemző

 Először is a legfontosabb! Az oldal nem szűnt meg, csak sajnos május 19-től kb. júni végéig közbejött néhány fontos dolog (az okosabbak tudhatják) és így kicsit visszafogottabban fog működni a szerkesztés (de aztán júliustól durr bele...)

 Szóval Superbad, azaz 'szuperszar'. Hát nem kis túlzás azt állítani,hogy a cím hűen tükrözi magát a filmet is. Első gondolataim között a film megnézése után, a hétfői német, Amerikai pite koppintások jutottak eszembe. Ott viszont jóra nem is számíthatott a néző, na de egy amerikai muviban, amit így beharangoztak??? Számomra az is értehetetlen, hogy imdb-n, hogy kaphatott ilyen osztályzatot!? A film maga a VICC (és sajnos nem jó értelemben).
Greg Mottola, a rendező eddig három filmet rendezett, amiket nem láttam (de őszintén nem is vagyok rá kíváncsi!). Jonah Hill (Seth) szerepet kapott a 2008-as Lepattintva című filmben és talán a rendőrök mellett ő az egyik kis üde színfolt a filmben. Michael Cerára (Evan) nem is nagyon akarok kitérni, mert ő már a Juno-ban, a TicTac-zabálós fiú szerepében nálam leírta magát (és itt is az oltári szerencsétlent játsza).

Emberek, a borrajongók szájából garantáltan kicsordul majd a nyál a film alatt, konkrétan ütős team állt össze a Bottle Shock esetében, ez a wine movie soraiba hívta a zseniális Alan Rickmant, a Planet Terror hibátlan kezű fegyverforgatójából borivóvá avanzsált Freddy Rodríguezt, Bill Pullmant, na meg a Transformers dögös macáját, Rachael Taylort is, hogy az érzéki Eliza Dushkuról ne is beszéljünk. Első nézésre mindenképp kellemesen üdének ígérkezik, mint  a párizsi borversenyen győztes chardonnay, ja egyébként pont  ennek a történetét meséli el a film, meg a kaliforniai borvidék világszínvonalra emelkedését. Azt tudjuk, hogy íz, szín, tűz vagyon a borban, ha ezek az elemek bekerülnek a moziba, akkor garantáltan mindenkit levesz a lábáról.

Shyamalan új filmjének trailerét kapjátok, egyrészt mert én az indiai származású rendező nagy fanatikusa vagyok, másrészt nem érdekel mekkorát hasalt a közelmúltban, The Happenning iszonyatosan kemény hangulatot áraszt. Megfejeled a startgombot, akkor rájössz miről is van szó, Mark Wahlberg az első sorban, a világ meg pusztul.

Az igazat megvallva a Michael Claytonnak is nagyobb a füstje, mint a lángja, márcsak azért is könnyű ezt kijelenteni, mert a tekintélyes 7 Oscar-jelölés (és egy győzelem) ellenére koránt sincs többről szó, mint egy klasszikus egyszer nézős filmről.

Jó nem azt mondom, Tilda Swinton legjobb női mellékszereplőként télleg odateszi magát, Clooney-ról sem lehet egy rossz szavam se, sőt több erős pillanata is van a filmben, sallangmentesen hozza a címszerepet, na de azért James Newton Howard jelölése már inkább csak a névnek szól, mint a tényleges zenei teljesítménynek, tudom, Oscar már évek óta nem mérvadó, de akkor is bakker, ilyen felhozatal mellett azért csak elvár a mezei júzer valamicskét. Na eddig kicsit drasztikusnak tűnhet a helyzet, félreértés ne essék, a Michael Clayton esetében nem beszélhetünk rossz filmről, sokkal inkább nevezném gondos iparos munkával megformált, de mégis elszalasztott lehetőségnek, maga a témaválasztás pompás, de mégis marad a hiányérzet: ebben bizony több volt.

Gondoljunk bele, csóró ügyésznek akkor is támadnia kell a vádlottat, ha tudja, hogy ártatlan, és inverz helyzet is minden esetben fennáll: az összes ügyvédnek meg kell próbálnia megvédenie ügyfelét, mégha tudja is, hogy az bűnös. Ebbe a helyzetbe nem hajlandó belenyugodni Arthur Edens, lelki válságából pedig jó barátja, régi kollegája és a külön a szar helyzetekre specializálódott kiégett takarítófigura, Michael Clayton kénytelen kirángatni, több-kevesebb sikerrel. A film végig az unott Clayton szenvedéseivel foglalkozik, lassú-nyugodt tempóban, ami igazából rohadtul megteremt egy borongós és sötét alaphangulatot, pont olyat, ami a témához kell. Na de a kitűnő színészi alakítások, a jó alaptéma ellenére miért is nem lesz belőle kultfilm?

Egyszerű a válasz: a végig pesszimista hangnem ellenére a zárlat gusztustalanul optimista, a rongyosra nézett hollywoodi klisék tönkrevágják az élményt, a karakterek totálisan bagatellizáltak, abszolút fekete és fehér jellemek állnak egymással szemben, a feddhetetlen és a gátlástalan figurák harcából nem is lehet kétségünk, hogy ki kerül ki győztesen. Na de mindegy, ilyen van, a Michael Clayton egy nézést mindenképp megér, Clooney rajongóknak akár kettőt is. A legutolsó jelenet mindenesetre emlékezetes marad, Clayton beül egy taxiba és bő másfél percen keresztül csak néz, Clooney arcára minden rá van írva, kár hogy ilyen zárlat után ez a világfájdalmas és megfáradt arc nem túl hiteles, de azért egy 7/10-et megér.

 Az Indiana Jones négyrészesre, a múmia trilógiává bővül és akkor ott van még nekünk Az elfelejtett királyság (The Forbidden Kingdom).
Nem kis túlzás azt állítani, hogy ezek az elkövetkező hónapok legjobban várt és legígéretesebbnek tűnő filmjei, amelyeknek külön-külön megvannak a maguk pikantériái.
Lássuk csak:

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull) - színes magyarul beszélő amerikai kalandfilm, 2008