Max Payne - Egyszemélyes háború
2008.11.19. 19:24
November 6-án valóra válhatott (volna) a Max Payne rajongók álma, ugyanis ekkor jelent meg a mozikban a számítógépes-adaptáció, Mark Wahlberg főszereplésével. A Matrix-filmekben látható Bullet Time-ra hajazó játéktól felvértezve indulhattak ismét egy Egyszemélyes háborúra.
Megmondom őszintén, nagy érdeklődéssel vártam John Moore új alkotását és nem kis elvárásokkal indultam neki, tekintve, hogy végigjátszottam azt a computer-játékot, amelyből maga a film is készült. Nem mondanám, hogy nagy rajongója voltam de simán megérte ezzel elütni az unalmas nyári napokat. Lássuk csak honnan is indult:
A Max Payne egy külső nézetes videojáték, amelyet a Remedy Entertainment fejlesztett ki. Később a Rockstar Games készítette konzolokra. Jómagam PC-n jutottam hozzá és viszonylag hamar végig is játszottam. Ennek okai a rövid történet és a nagyon is jól sikerült grafika, amelyhez izgalmas játékélmény párosult (gondolok itt a lassításokra, amelyet a Matrix után először alkalmaztak játékban). Aki valamilyen formában találkozott vele, az tudhatja miről is beszélek. Ami azonban megkülönböztette a többi lövöldözős-gyilkolós játékoktól, az a lassítás volt. Emlékszem mindig a torkomban dobogó szívvel ugráltam ki a falak mögül, vagy le a lépcsőn, lecsapva a következő áldozatra.
Na erre a hangulatra és élményre a néző nem számíthat a filmben!
A filmben is halott már főhősünk családja és őt csak a bosszú élteti. 3 éve nyomoz a tettesek után, de eddig csak vakvágányra terelődött a nyomozás. Barátja és volt társa azonban rájön egy dologra, amely később elindítja a kegyetlen pusztítást és a féktelen akciót, ami sajnos csak az utolsó 30 percre jutott.
Azelőtt nem is találkozhatunk lassítással, igazából komoly akció sincs benne. Olyan hangulatot teremtettek a noir-os, Sin City-s beütéssel, amelyből sokkal többet lehetett volna kihozni. Így viszont a film kétharmada csak a nyomozásról és a régi emlékekről szól, amely kellemes altató lenne esténként lefekvés előtt de a nézők nem ezért ültek be a moziba.
Konklúzióként levonható tehát, hogy egy nagy lehetőséget szalasztottak el a May Payne elkészítésével, ugyanis sokkal nagyobb filmet lehetett volna készíteni, ha nem a drogozós-elmélkedős-nyomozós vonalon haladnak, hanem egy látványos és végig akciódús történetben gondolkodtak volna. 6/10p.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.