Társszerkesztőként átkerültem a myopinion nevű oldalra. Így ez az oldal a múltnak marad fent, szóval olvassatok myopinion-t és a kitekintő kultúra rovatát!

A taxisofőr

SZTE-BTK Aud.Max.

Február 24. (kedd), 20:00

A Vietnámot megjárt veterán, Travis nem találja a helyét New Yorkban. Hiába próbál közel kerülni egy szép, politikai aktivista lányhoz, hiába győzködi a vidékről felkerült, kiskorú prostituáltat, hogy térjen jó útra és hiába próbál beszélni a polgármesterjelölttel, hogy tisztítsa meg az utcákat a szeméttől. Úgy érzi, neki kell cselekednie: leborotváltatja a haját, fegyvert vásárol, kigyúrja a testét és nekivág, hogy rendet tegyen. (port.hu)

Az ember gyermeke

SZTE-BTK Aud.Max.

Február 17 (kedd), 20:00

A Föld, 2027. A jövőt illető remények egyre sorvadnak. Csaknem 19 év telt el az utolsó csecsemő megszületése óta. Míg a legtöbben elfogadják az elkerülhetetlent és szeparatizmusba, törvényenkívüliségbe és nihilizmusba süllyednek, mások tovább harcolnak a bolygó egyesítéséért és az egyre csökkenő populáció jogaiért.
Nagy-Britannia az egyetlen ország, mely militarista-imperialista politikájának köszönhetően túléli az egyre fokozódó belső harcokat, viszont elképesztő mennyiségű illegális menekült köt ki a partjainál. Ám a totalitárius állam internálótáborokba tereli és deportálja őket.
Theot ez vajmi kevéssé érdekli, teljesen átadja magát a zsibbadt passzivitásnak. Az egykori aktivistából lett bürokrata megkeményítette szívét saját fájdalmas múltjával és az értelmetlen jövő realitásaival szemben.
Mindennek azonban hirtelen vége szakad, amikor Theot ismeretlenek egy furgon hátuljába tuszkolják, és Julian elé viszik. Julian egykor Theo társa volt szerelemben és háborúban, ma pedig a megmaradt menekültek jogaiért küzdő titkos szervezet vezetője. Most egy szívességet kér Theotól: úti okmányokat kell szereznie egy fiatal nőnek, Kee-nek, akit épségben ki kell juttatni az országból.
Theot meggyőzi az 5000 fontos jutalom, és Julian embereinek maroknyi csapatával és Kee-vel nekivág a veszélyes útnak az ellenőrzőpontokon át, a part felé. Ám amikor terroristák támadják meg őket, hamarosan kiderül, hogy Kee nem csupán egyszerű menekült, hanem 8 hónapos terhesként ő az a csoda, amire az egész bolygó vár. (port.hu)

  Az Audi vs. Mercedes háború tovább folytatódik az immár trilógiává bővülő Szállító-sorozat 3. részében, természetesen ismét Jason Statham főszereplésével.

 Maga a ’sorozat’ 2002-ben indult Corey Yuen rendezésében, majd 3 évre rá, 2005-ben Louis Leterrier vette át a direktor szerepét, és ismét 3 év telt el, immáron harmadik rendezőjét fogyasztva Olivier Megaton személyében. Az viszont kétségtelen tény, hogy a film, a folytatásokkal elindult a már oly jól ismert lejtőn, amelyen nem egy amerikai film fék nélkül száguldott le.

 A szállító 3 nem emelkedik ki egyik rész közül sem, hacsak azt nem vesszük annak, hogy talán a legrosszabb, és legunalmasabb film lett mindhárom közül, és az sem igazán akciófilmhez illő (amelyben nem mellesleg napjaink egyik leghíresebb akció-színésze domborít), ahogy az események gyakran csak csordogálásnak is nehezen nevezhető iramban haladnak.

 Jason Statham neve mindenki számára sokat sejtethető lehetett volna (és most sajnos szükséges ez a sok feltételes mód), viszont ha ez még nem is, talán Luc Besson (Taxi) és Robert Mark Kamen (A karatekölyök, Gladiátor) forgatókönyvírók nevei/múltja. A legérdekesebb azonban Olivier Megaton neve a rendezői székben. Kicsoda ő, honnan jött???

Sajnos, ha ezzel akartak nagyot szakítani, akkor ez nagyon nem jött be és mindössze pénz –és időpocséklás volt az egészet összehozni.

 No de lássuk csak kikről is beszélünk és miért így. Stathamről tudni kell, hogy igen gyakran válogat mind A (Blöff), mind B(A király nevében) kategóriás filmek közt, Guy Ritchie egyik nagy (mondjuk így) férfimúzsája lehet, bár a Spílerben nem szerepelt, ami igazából nem is meglepő, tekintve, hogy 2007-ben kettő, 2008-ban pedig három moziban játszott főszerepet, továbbá Londonban született, 36 éves, 1.78 magas… Na mármost az is kétségtelen, hogy ő napjaink egyik legfelkapottabb akciószínésze, viszont itt nem az, hogy nem mutatott, nem is mutathatott semmit.

És sikerült eljutnunk a stábhoz. Nem próbálom magam ismételni, mindössze egy kérdésem lenne: miért? Miért nem lehetett valami olyat csinálni, akárcsak megközelítőleg, mint az első rész. Adott ugye egy Luc Besson, aki tarolt a Taxijával és akkor ott van még mellette Robert Mark Kamen, aki a Gladiátort írta.

Talán egyetlen mentségükre legyen mondva, hogy egy második részt mindig nehéz írni, pláne egy harmadikat. És megint csak sikerült belebukni.

No de lássuk csak a sztorit:

Egy EcoCorp nevű cég Ukrajnába próbálja szállítani hulladékát, amihez Leonid Vasilev környezetvédelmi miniszter engedélyére van szükség. A miniszter azonban nem kívánja szeméttel telerakni országát, így a cég felbérel egy ex-ügynököt, aki megfenyegeti a minisztert, nevezetesen elrabolja a lányát. Az EcoCorp gonosz feje, Frank Martint, a szállítót próbálja felbérelni, aki azonban éppen próbálja feladni piszkos életét és annak múltját. Maga helyett barátját ajánlja fel, aki azonban lőtt sebbel száguld be Frank házának egyik falán. Ezzel kénytelen-kelletlen elvállaltatja a munkát, amely abból áll, hogy a miniszter lányát folyamatos mozgásban kell tartania, mi több, egy karperecet is kapnak, amely felrobbantja őket, ha 30 méteres körzetben elhagyják a járművet. Az igazi gond azonban akkor kezdődik, amikor Franket ki akarják rúgni, ráadásul a lány sem közömbös számára.

 Lényegében ennyiről szólna a történet, ami nem is lenne rossz, ha a kivitelezés nem lenne az. Természetesen akad a film során izgalmas jelenet, amelyek általában az autók segítségével, vagy azok körül forognak. A szerelmi szál, akciófilmhez mérten ugyancsak gyenge, akárcsak maga Natalya Rudakova.

Talán még egy dolog van, ami érdekessé teszi a filmet, a budapesti jelenet. Igen, keresztülmennek a mi kis fővárosunkon. Itt azért nem egy Kémjátszmát kell elképzelni, de néhány Trabant és rozsdás gyárkapu azért megvillan!!!

Sajnos megint úgy kell zárjam, mint a legtöbb trilógia 3. részénél: csak remélni tudjuk, hogy nem lesz folytatás! 5/10p.

  2009 májusában jelenik meg a nem igazán nagysikerűnek mondható A Da Vinci-kód 'folytatása' Angyalok és démonok címmel Ewan McGregor és Tom Hanks főszereplésével.

 Én, mint aki nem olvastam egyik könyvet sem, csak jót hallottam másoktól eme kötetről. Viszont az is igaz, hogy az előző filmet nem lesz nehéz túlszárnyalni, és hogy ez sikerül-e, bepillantást kaphatunk az új film trailerébe:

Coldplay - Prospekt's March

 Nem is olyan régen jelent meg a Coldplay új EP-je a fent említett címmel. Én, mint egyik rajongójuk azonnal kaptam az alkalmon és meghallgattam az új lemezt.

 Első hallásra talán nem igazán Coldplay-es, talán olyasmi lett, mint a Castles című kislemez. Nem nagyon jött be.

Ez a lemez a Viva la Vida című 2008-as CD folytatásaként jelent meg, és felkerült rá a Life in Technicolor ii, amely az előző lemez intrójának teljes változata. Mi több, kiadtak hozzá egy egész pofás kis videoklippet is:

 Nem mondanám magam nagy zeneszakértőnek (ezt meg is hagyom másnak), viszont az szerintem egyértelmű, hagy amit ezek a srácok kiadnak, "Yeah, they were all yellow"!

 2009 június 26-án kerül a mozikba a Transformers folytatása. Íme egy 30mp-es ízelítő a filmből:

  A mozilátogatók Spíler címen találkozhattak az angol fenegyerek, Guy Ritchie legújabb gengszterfilmjével, amely a várakozásnak megfelelően követte az eddig kitaposott nyomvonalat.

Guy Ritchie azon rendezők közé tartozik, aki egy igen sajátos képi világot alakított ki filmjeiben, amelyekből nem hiányozhatnak a kemény rockzenék sem. Így már-már szerzői filmekben is gondolkodhatunk, hiszen eddigi (sikeresebb) filmjeinek nemcsak rendezője és írója de a Spílernél és A Ravasznál már producere is volt egy személyben.

 Guy 1995-ben vonult be a filmiparba a The Hard Case című filmmel. Ezután jött az első komolyabb siker A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsővel 1998-ban. A különleges hangulat megjelenését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a BAFTA-díj jelölést kapott legjobb vágás kategóriában.

 Az igazi áttörést azonban a Blöff hozta, amelyben megint csak nem változtatott sajátos képi világán, és ezzel elnyerte a kritikus nézők elismerését is. A Blöff az a film lett, amelyet mindenki ismer és minden Guy Ritchie-k kultuszfilmje.

2002-ben még sikerült egy gyengének sem igazán mondható filmet forgatnia (ex)feleségével, Madonnával (Hullámhegy). Majd jött az ugyancsak gyengécske Revolver, mígnem 2008-ra moziba került a Spíler.

 Talán a válás hozta meg a sikert? Kritikus hangok ilyen kérdésekkel fordulhatnak a rajongók felé, azonban az már a film elején látszik, hogy ismét egy igen jó Guy-filmmel van/lesz dolgunk. Így felejtsük el Guyt és Madonnát, és koncentráljunk Guyra és a RocknRollára!

 Mint már említettem Ritchie úr a rendezője, a producere és a forgatókönyvírója is a filmnek. Ekkora szabadsággal talán csak azok a rendezők rendelkeztek, akik a múlt nagy sikereit el is érték (gondolok itt Alfred Hitchcockra vagy Stanley Kubrickra). A mi rendezőnknél azonban egészen más sémákon mozognak a filmek. Talán kevesebb művésziesség jelenik meg a filmjeiben, hacsak nem nevezhetjük ezt is művészetnek, modern-kori filmművészetnek. És miért ne tehetnénk, hiszen rajongók százezrei/milliói várják az újabb és újabb angol akció/gengszter/vigjáték filmeket Ritchie keze munkájából.

 A sémák itt is hasonlóak az eddig megismertekkel, azonban itt nem azokra kell gondolni, amelyek a legtöbb alkotást unalmassá teszik. Itt azokat említeném meg, amelyek a vágással kapcsolatosak, amelyek a zenével kapcsolatosak és amelyek a történettel kapcsolatosak. Nem valószínű, hogy itt jelölést fog kapni a vágás de az angol rock, amely végig zúz az egész filmen, és az összetett (olykor- olykor kibogozhatatlannak tűnő) cselekmény pótolni fog minket ezért.

 Még mielőtt a történetet nagyjából felvázolnám, említést tennék a színészekről is. Főszereplőkről igazán ezeknél a filmeknél sohasem beszélhetünk, így csak néhány fontosabb személyt említenék meg.

  Gerard Butlert ismerhetjük a 300-ból, a P.S. I Love You-ból, vagy a Nim szigetéből. Igazán érdekes figura, akinek tehetsége abban mutatkozik meg, hogy mindegy milyen szerep jut neki, a harcos fővezér, a hősszerelmes, vagy a bandavezér, minden szerepre egyformán alkalmas.

Thandie Newton számomra a Mission: Impossible 2-ből maradt meg, azonban az Ütközésekben BAFTA-díjat kapott legjobb női mellékszereplőként!

Toby Kebbell játssza a drogos Spíler szerepét, viszont akik igazából mindenkin túlnőnek a filmben az Mark Strong (Archie), és Tom Wilkinson (Lenny). Ők azok, akik a legnagyobb spílerek a városban és akik a legkeményebb fickókat is képesek megtörni.

 Nem szeretnék sok poént lelőni és igencsak hosszadalmas lenne az egész cselekményt leírni, így csak röviden:

 Van egy Wild Bunch nevű banda, akik tartoznak London egyik urának, Lennynek. Itt jön a képbe a csinos könyvelőnő Stella, és az orosz milliomos Jurij, aki építkezni akar a városban. Az egész történet eme négy csoport körül forog. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a pénz körbe-körbe fog forogni, úgy mint a festmény, amelynek igazán kiemelt szerepe van a történetben.

 Gyilkosságok, akciók, lövöldözések, drog, pénz, harc, és az évtized talán legnagyobb autólopása! Valahogy így lehetne jellemezni Guy Ritchie legújabb munkáját, amely felkerülhet a Guy-opusz legjobb alkotásai, a Blöff és A Ravasz… közé, és amely hivatott lesz a rajongói közönség kitágátására.

 Manapság egyre csak ontják amerikából az ott már befutott sorozatokat. Van úgy, hogy csak 1 évad, van úgy, hogy kettő, és ha esetleg jobban bejön a nézőknek, akkor kifulladásig nyomják belénk a meglehetősen additív 'tápszert'.

Leggyakoribb témájuk a gyilkosságok, és akarva-akaratlanul is fülünkbe zúgják címeiket és vetítésüket. Sajnos ebben a világban én sem tudtam ellenállni egy sorozatnak, bár ez közel sem volt krimi!

Igazából vígjáték és dráma kategóriát lehetne ráaggatni. 2007-es kiadása óta (természetesen) 2 évad jelent meg, és a legújabbat majd őszre várhatjuk. Először is itt egy trailer:

 Hogy is lehetne jellemezni a Kaliforgiát? Nos talán az mond valamit, hogy 2009-ben jelölást kapott a Golden Globe-on legjobb tévésorozat - musical és vígjáték kategóriában, továbbá főszereplőnk Hank Moody legjobb színész jelölést kapta!

És ha már a főszereplőnél tartunk... David Duchovny nevéről mindenkinek az X-akták jut eszébe, esetleg az Evolúció című ökörködés Sean William Scott-tal. Nos itt igencsak más jellemet kapott a karakter, amely szerintem nem kevésbé ráillő, mint Murder ügynük szerepe. Mivel én nem tartoztam az X-akták rajongók lelkes táborába, így nekem ő Hank lesz elsősorban és nem Murder.

Hank személye egy igazán összetett és jól kitalált karakter lett. Nagyjából úgy lehetne jellemzni, hogy iszik, dohányzik, kokózik, füvezik, szarik a világra, megdug mindenkit és mégis mindenki szereti. Egy elvált apa, akinek mindene a lánya és a volt felesége.

Hasonló közelségben talán csak ügynökével és barátjával Charlieval és annak feleségével Marcyval áll. Aztán persze ott van még a felesége vőlegénye, Bill, annak lánya, Mia, Charlie bácsi titkárnője, Dani és kész is van a szép kis kalamajka.

A sorozat erősségét talán az adja, hogy egy olyan férfiideált akar megmutatni, akire mindenki hasonlítani akar. Sikeres a nők tekintetében, sikeres és elismert a munka terén, és még egy szép lánya is van egy gyönyörű anyától. Sajnos egy ilyen ember tényleg csak filmekben létezik, de mivel mással tudánk a mai sorozat-függő világban kiemelni a Kaliforgiát, mint egy olyan emberrel, akinek ha csak 30 percre is, de a helyébe lehetünk és vele együtt élhetjük át a dolgokat...

Találtam egy trailert a 2. évadhoz is, viszont idő előtt nem jó lelőni a többi poént.

Talán az majd kicsit segít eldönteni, hogy érdekel-e vagy sem, ha annyit mondok, IMDbn 8.7-es, nálam a Dr. House-t megelőzve magasan 10/10p.