Nagyvonalakban a filmeket három részre lehetne osztani: 1. az aljaréteg (vagy csalódást keltő) filmek, 2. a kasszasikerek (vagy agyonharangozott filmek) és az átlagfilmek (avagy a kliséfilmek). Persze némelyek kibújnak ezekből a besorolásokból és ezek közé tudnám besorolni a Never back down-t is. Középfilm, ismert jelenetekkel és agyonrágott apa-fiú küzdelem. Persze megvan minden middle-film (akár így is nevezhetjük) élvezhető és kevésbé érdekes része, itt viszont egész élvezhetőre sikeredett.

 Ha valaki hallott már a filmről, esetleg látta is azt, annak nem mondok újat, hogy mind rendezésben, mind a szereplők között kevésbé ismert fiatal színészekkel van dolgunk. Legtöbbjük TV filmekben játszottak eddig, vagy ez az első szerepük. Hasonló brigáddal találkozhattunk a 21-Las Vegas ostromában is (bár ott akadtak ászok is) és ott is láthattuk a színész-utánpótlás kevésbé drámai de annál meggyőzőbb alakításait.

 Szakadjunk hát el a Jean-Claude Van Damme, Steven Seagal és Jet Li-féle bunyótól és próbáljuk meg élvezni a modern buli-verekedéseket.

 Nem hinném, hogy kihívás volt a történetet kitalálni, ami viszonylag egyszerűre is sikeredett: Főhősünk Jake, aki Iowából Orlandóba költözik folyamatos verekedései miatt anyjával és öccsével, aki tenisz ösztöndíjat kapott. A beilleszkedés itt sem megy könnyen, pláne, hogy az eredetileg Amerikai pitésnek induló bulizgatáson érdekes bandába csöppen. Jaket ugyanis a suli szexis bombázója, Baja elhívja és megismerkedik a lány barátjával Ryanel, aki a Beatdown királya. Lényeg, hogy a srác kegyetlenül összeveri Jaket, aki elhatározza, hogy visszavág neki és barátja, Max segítségével el is megy Jean Roqua edzőtermébe, ahol kitanulja a kevert harcművészeteket.

 Jean Roqua mester (Djimon Hounsou) egyébként az egyetlen ismertebb színész, aki Maximus hű társa volt a Gladiátorban és játszott Leonardo DiCaprio mellett a Véres gyémántban is. Ő tanítja meg Jakenek, hogyan legyen úrrá önmagán, majd kiderül, hogy az ő élete sem tökéletes.

 A mi kis Jakeünk a végére egész ütős kis karakter lesz, aki nem csak magért harcol majd... Ami nagyon tetszett még a muviban az a zene volt. Abszolút mai slágerek (gondolok itt a My Chemical Romance-ra vagy Kanye West-re...), amelyek igen komollyá tették a jeleneteket és mindig jókor szólaltak fel, a jó stílusban. Mostanában egyre inkább az érezhető, hogy ha nem tudnak anyagi okokból, vagy más miatt egy jó filmet összehozni, megpróbálják fiatal, szexi lányokkal pótolni a mondanivalót. Nincs ez itt sem másképp, ha Amber Heardre gondolok. Bár ez igen kevés egy jó alkotáshoz de a fiatal nézőink figyelmét igen csak elcsavarhatja a történetről. Mozikban ne is nagyon számoljunk vele, DVD-n (esetleg Blue ray-en) külföldön már kapható, így hazánkba is hamarosan eljuthat. 5/10p.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.