Az igazat megvallva a Michael Claytonnak is nagyobb a füstje, mint a lángja, márcsak azért is könnyű ezt kijelenteni, mert a tekintélyes 7 Oscar-jelölés (és egy győzelem) ellenére koránt sincs többről szó, mint egy klasszikus egyszer nézős filmről.

Jó nem azt mondom, Tilda Swinton legjobb női mellékszereplőként télleg odateszi magát, Clooney-ról sem lehet egy rossz szavam se, sőt több erős pillanata is van a filmben, sallangmentesen hozza a címszerepet, na de azért James Newton Howard jelölése már inkább csak a névnek szól, mint a tényleges zenei teljesítménynek, tudom, Oscar már évek óta nem mérvadó, de akkor is bakker, ilyen felhozatal mellett azért csak elvár a mezei júzer valamicskét. Na eddig kicsit drasztikusnak tűnhet a helyzet, félreértés ne essék, a Michael Clayton esetében nem beszélhetünk rossz filmről, sokkal inkább nevezném gondos iparos munkával megformált, de mégis elszalasztott lehetőségnek, maga a témaválasztás pompás, de mégis marad a hiányérzet: ebben bizony több volt.

Gondoljunk bele, csóró ügyésznek akkor is támadnia kell a vádlottat, ha tudja, hogy ártatlan, és inverz helyzet is minden esetben fennáll: az összes ügyvédnek meg kell próbálnia megvédenie ügyfelét, mégha tudja is, hogy az bűnös. Ebbe a helyzetbe nem hajlandó belenyugodni Arthur Edens, lelki válságából pedig jó barátja, régi kollegája és a külön a szar helyzetekre specializálódott kiégett takarítófigura, Michael Clayton kénytelen kirángatni, több-kevesebb sikerrel. A film végig az unott Clayton szenvedéseivel foglalkozik, lassú-nyugodt tempóban, ami igazából rohadtul megteremt egy borongós és sötét alaphangulatot, pont olyat, ami a témához kell. Na de a kitűnő színészi alakítások, a jó alaptéma ellenére miért is nem lesz belőle kultfilm?

Egyszerű a válasz: a végig pesszimista hangnem ellenére a zárlat gusztustalanul optimista, a rongyosra nézett hollywoodi klisék tönkrevágják az élményt, a karakterek totálisan bagatellizáltak, abszolút fekete és fehér jellemek állnak egymással szemben, a feddhetetlen és a gátlástalan figurák harcából nem is lehet kétségünk, hogy ki kerül ki győztesen. Na de mindegy, ilyen van, a Michael Clayton egy nézést mindenképp megér, Clooney rajongóknak akár kettőt is. A legutolsó jelenet mindenesetre emlékezetes marad, Clayton beül egy taxiba és bő másfél percen keresztül csak néz, Clooney arcára minden rá van írva, kár hogy ilyen zárlat után ez a világfájdalmas és megfáradt arc nem túl hiteles, de azért egy 7/10-et megér.