Tudom már a csapból is ez folyik, de egyértelműen kijelenthető, hogy a közelmúlt teljes erővel igyekszik feltámasztani a western műfajt, elég ha csak a tavalyi 3:10 to Yuma-ra vagy éppen a sokkal kacifántosabb, egy levegővétellel garantáltan kimondhatatlan című The Assasination of Jesse James by the Coward Robert Ford-ra gondolunk, hogy a 2005-ös Melquiades Estradáról ne is beszéljünk. Egy ideig úgy tűnt, hogy ebbe az áramlatba fog  fejest ugrani a Vérző olaj (There Will Be Blood) is, azonban mégsem lehet egyértelműen rásütni a klasszikus western stílusjegyeket.

Habár a műfajra jellemző klasszikus szembenállás megvan, mégsem alkoholbűztől övezett, párbajozó pisztolyhősök között kell keresni a konfliktust, hanem a karrierista, kapzsi, pénzügyi érdekeltségeit végtelenül kegyetlenül őrző olajmágnás és a kis embereket képviselő vallási vezető között. Bár hasonlóan karakterközpontú pályatörténeteket akárki könnyűszerrel találhat a filmtörténetben, éles szemű kritikusok ilyenkor habzó szájjal tajtékozva húzzák elő filmográfiával teletömött belső zsebükből az Aranypolgár (Citizen Kane) című aduászt, de pont az eltérő társadalmi erőknek ez a fajta szembeállítása teszi szokatlanul életszerűvé és erőteljessé az egész történetet. Mindkét fél hisz a maga istenében, ám míg az egyik oldalon ténylegesen a bibliai transzcendentális erőről van szó, addig a másik oldalon a pénz áll.

Ne feledjük, hogy Upton Sinclair adaptációról van szó, aki anno szociológiai pontossággal igyekezett feltárni olvasóközönsége előtt a kapitalizmus embertelen oldalát, ennek megfelelően a filmben is a pénzhajhászás motívuma kerül az előtérbe. A kegyetlen Daniel Plainview még kegyetlenebb világa ez, ahol mindenki hazugságokkal, ámítással és köpönyegforgatással próbál érvényesülni, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem: eredménytelenül. Egy végtelenül pesszimista hangnemű történet ez, ahol a vallás szolgái sem menekülhetnek el a pénz mindenható hatalma elől, ahol még a legártatlanabb gyereknek is szenvednie kell, ha apjának a pénz és család között választania kell.

És mi teszi az élményt fergetegessé? A környezet, amelybe Sinclair is ágyazta a történetet, az 1910-es évek feeling, amit Paul Thomas Andersonék tökéletesen dobálnak fel a vászonra, bár minimalista tájleírások vannak csupán, az olajfúrótornyok által övezett falu, a díszletek és jelmezek káprázatosak, Daniel Day-Lewis (kinézetre egy kis Magnum-áthajlással) pedig maga a tökély erre a szerepre. A vak is láthatja, ha erre a faszira műbajuszt ragasztanak, garantált az Oscar-jelölés, de különben is egy hihetetlenül tehetséges színész, aki a megtestesült gonosz szerepében egyszerűen briliáns alakítást nyújt. Egy ütős csapat ütős filmje ez a modern, olajra épülő ipari világ üzlethálózatának gyermekkorából nagyon is mai problémákat feszegetve. 10/10p